II.

 London, Sara lakása;

Miután betértem a nyolcadik emeleten lévő lakásomba, ledobtam magamról a bakancsomat, s lehuppantam a kanapémra. 

Magamhoz vettem néhány dokumentumot, melyben megtalálható volt egy-két fontosabb információ, mely segíthet az ügyemben. 

Sok olvasgatás és lapozgatás után, megragadt egy fontos információ: csapos egy hozzám közel eső bárban, mely nagyszerű kiindulási alap lehetne számomra, hogy az ügyem kezdetét vegye. 

Miután eldöntöttem, hogy a mai napomat ezen a helyen zárom, elmentem lefürödni, s rendbe tenni magamat.

Egy kényeztető fürdő után, felvettem magamra az egyik legelegánsabb ruhámat, melyet találtam a szekrényembe, a sminkemet is elkészítettem.

Egy kis alapozó, púder és pirosító, s máris ragyogtam. 

A frizurámat szokásosan kiengedve hagytam, s miután felvettem egy magasabb sarkú cipőt, elindultam.

Mivel közel volt hozzám ez a hely, így nem kellett sokat utaznom, úgyhogy kevesebb, mint tizenöt perc múlva már bent is voltam. 

Eléggé nagy volt a tömeg, de nem annyira, hogy ne lehetett volna normálisan helyet találni.

Mivel nekem a bárpultnál volt dolgom, így ott foglaltam helyet. 

- Hozhatok valamit? - kérdezte tőlem egy alacsony lány. 

- Gin-tonikot kérnék, köszönöm. - feleltem kedvesen, s miután megkaptam, elkezdtem keresni a tekintetemmel a célpontomat, de nem találtam sehol. Biztosan nem érkezett még meg. 

Miután eltelt háromnegyed óra, valaki mellőlem oda szólt az alacsony leányzónak:

- Bocsáss meg, hogy késtem. Dolgom volt. - mondta nevetve zavarában az illető. 

Oda néztem, s a célpontom volt az. James Taylor, Anglia legveszélyesebb emberének a fia végre megérkezett, s elkezdődhetett a játszma. 

Miután az alacsony lány elment, a srác jött a helyére, s ő szolgált ki mindenkit, aki körülettem volt. 

- Elnézést! - szóltam oda neki kedvesen, hogy végre észrevegyen. 

- Igen? - rám nézett gyönyörű szemeivel, s elmosolyodott. - Mivel szolgálhatok?

- Kaphatnék még egy gin-tonikot? - kérdeztem tőle.

Alig mondtam ki a kérdést, máris elém tolta a kedvenc alkoholomat. 

Beszélgetést kezdtem volna vele, de ő megelőzött: 

- Hogy lehetséges, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy itt kötött ki hétfő este? - kérdezte tőlem kedvesen, miközben a poharakat törölgette.

Hazudnom kellett valamit.

- Éppen nem rég vagyok túl egy csúnya szakításon. - gondoltam ezzel mindent megmagyarázok.

- Igazán? - kérdezte, majd felvonta a szemöldökét. 

- Igazán.

- Kurva pasik, velük csak a gond van. - hangosan felnevetett, mely miatt én is kénytelen voltam.

Mivel egyre többen lettek a helyiségben, így a célpontomnak sok dolga akadt, úgyhogy nem igazán tudtunk már beszélgetni, nekem viszont mennem kellett. 

Amikor elhagytam a helyemet, James utánam szólt:

- Hova mész? - kérdezte csüggedt tekintettel. 

- Haza. 

- Tudnál várni? Lassan végzem, s gondoltam, hogy beszélgethetnénk még egy keveset. 

Nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű lesz ez az egész.

- Rendben, legyen. 

Húsz perc múlva már kint beszélgettünk a bár előtt.

- Kérsz? - kérdezte, mert meg akart kínálni egy füves cigarettával.

Sosem próbáltam még ki, de mivel most mindent meg kellett tennem az ügy érdekében, így elfogadtam.

A srác meggyújtotta nekem, így együtt szívtunk az utcán, szinte ismeretlenül. 

- Amúgy tudom, hogy nem kérdeztem, de hogy hívnak, kedves? - kérdezte.

- A nevem Sara. - mondtam.

Szerencsére nem kellet más nevet használnom, mert a vezetéknevemet úgy sem adom tudtára. 

- Örülök Sara! Én James vagyok. 

Két és fél órán át beszélgettünk. Ez idő alatt olyanokat tudtam meg róla, hogy az Oxfordon végzett, de jelenleg csak ebben a bárban dolgozik, mint egyszerű csapos. Egyedül él egy három hónapos kutyával és kedvenc elfoglaltsága a túrázás. Tehát konkrétan kurva átlagos és a szüleiről egy szót sem mesélt.

Miután már harmadszor is kapott egy különös hívást, úgy döntött, hogy inkább elmegy:

- El kell intéznem valamit, de szeretném, ha még tudnánk találkozni valamikor. Esetleg lenne kedved pénteken elmenni velem túrázni egy keveset? Már ha bírod ezeket.

Ügynök vagyok, a mozgás az egyik szenvedélyem. 

- Benne vagyok! 

James elmosolyodott, s miután megadta a telefonszámát, s megígérte, hogy keres, ott hagyott.

Boldogan indultam haza, hiszen az első lépéseket megtettem az ügy érdekében, bár nem lepődöm meg, hiszen én vagyok az egyik legtehetségesebb ügynök.

Amikor bementem az épületbe, s felmentem az emeletre, ismerőssel találtam szembe magamat, aki éppen a falnak támaszkodva várt rám, összefont karokkal.

- Mit keresel itt? - támadtam le a társamat, Kevint. 

- Én is nagyon örülök neked! - felelte, majd elrugaszkodva onnan, közelebb jött hozzám olyannyira, hogy éreztem citrusos parfümének az illatát. 

- Szóval, mit keresel itt? 

- Mivel nekem kell figyelemmel kísérnem mindent, így tudom, hogy elkezdted az ügyet. Csak érdekel, hogy hogy haladsz vele. Elmesélnéd gin-tonik közben, drágám? - kacérkodott. 

- Ha egyértelműen jelen voltál a bárban, minek? - kérdeztem, s beengedtem magamat a lakásba.

Kevin is be akart jönni, de én nem engedtem neki.

- Szép álmokat Kevin! - mondtam, s be akartam csukni a bejáratot, de Kevin nem engedte.

- Sara, csak vigyázz magadra, rendben? Lehet, hogy minden olyan egyszerűnek tűnik, de ezek az emberek tényleg veszélyesek és kétlem, hogy ez a srác ártatlan lenne. Rendben?

- Aranyos, hogy aggódsz, de tudom, hogy mit csinálok.