London, Sara lakása;
Miután betértem a nyolcadik emeleten lévő lakásomba, ledobtam magamról a bakancsomat, s lehuppantam a kanapémra.
Magamhoz vettem néhány dokumentumot, melyben megtalálható volt egy-két fontosabb információ, mely segíthet az ügyemben.
Sok olvasgatás és lapozgatás után, megragadt egy fontos információ: csapos egy hozzám közel eső bárban, mely nagyszerű kiindulási alap lehetne számomra, hogy az ügyem kezdetét vegye.
Miután eldöntöttem, hogy a mai napomat ezen a helyen zárom, elmentem lefürödni, s rendbe tenni magamat.
Egy kényeztető fürdő után, felvettem magamra az egyik legelegánsabb ruhámat, melyet találtam a szekrényembe, a sminkemet is elkészítettem.
Egy kis alapozó, púder és pirosító, s máris ragyogtam.
A frizurámat szokásosan kiengedve hagytam, s miután felvettem egy magasabb sarkú cipőt, elindultam.
Mivel közel volt hozzám ez a hely, így nem kellett sokat utaznom, úgyhogy kevesebb, mint tizenöt perc múlva már bent is voltam.
Eléggé nagy volt a tömeg, de nem annyira, hogy ne lehetett volna normálisan helyet találni.
Mivel nekem a bárpultnál volt dolgom, így ott foglaltam helyet.
- Hozhatok valamit? - kérdezte tőlem egy alacsony lány.
- Gin-tonikot kérnék, köszönöm. - feleltem kedvesen, s miután megkaptam, elkezdtem keresni a tekintetemmel a célpontomat, de nem találtam sehol. Biztosan nem érkezett még meg.
Miután eltelt háromnegyed óra, valaki mellőlem oda szólt az alacsony leányzónak:
- Bocsáss meg, hogy késtem. Dolgom volt. - mondta nevetve zavarában az illető.
Oda néztem, s a célpontom volt az. James Taylor, Anglia legveszélyesebb emberének a fia végre megérkezett, s elkezdődhetett a játszma.
Miután az alacsony lány elment, a srác jött a helyére, s ő szolgált ki mindenkit, aki körülettem volt.
- Elnézést! - szóltam oda neki kedvesen, hogy végre észrevegyen.
- Igen? - rám nézett gyönyörű szemeivel, s elmosolyodott. - Mivel szolgálhatok?
- Kaphatnék még egy gin-tonikot? - kérdeztem tőle.
Alig mondtam ki a kérdést, máris elém tolta a kedvenc alkoholomat.
Beszélgetést kezdtem volna vele, de ő megelőzött:
- Hogy lehetséges, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy itt kötött ki hétfő este? - kérdezte tőlem kedvesen, miközben a poharakat törölgette.
Hazudnom kellett valamit.
- Éppen nem rég vagyok túl egy csúnya szakításon. - gondoltam ezzel mindent megmagyarázok.
- Igazán? - kérdezte, majd felvonta a szemöldökét.
- Igazán.
- Kurva pasik, velük csak a gond van. - hangosan felnevetett, mely miatt én is kénytelen voltam.
Mivel egyre többen lettek a helyiségben, így a célpontomnak sok dolga akadt, úgyhogy nem igazán tudtunk már beszélgetni, nekem viszont mennem kellett.
Amikor elhagytam a helyemet, James utánam szólt:
- Hova mész? - kérdezte csüggedt tekintettel.
- Haza.
- Tudnál várni? Lassan végzem, s gondoltam, hogy beszélgethetnénk még egy keveset.
Nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű lesz ez az egész.
- Rendben, legyen.
Húsz perc múlva már kint beszélgettünk a bár előtt.
- Kérsz? - kérdezte, mert meg akart kínálni egy füves cigarettával.
Sosem próbáltam még ki, de mivel most mindent meg kellett tennem az ügy érdekében, így elfogadtam.
A srác meggyújtotta nekem, így együtt szívtunk az utcán, szinte ismeretlenül.
- Amúgy tudom, hogy nem kérdeztem, de hogy hívnak, kedves? - kérdezte.
- A nevem Sara. - mondtam.
Szerencsére nem kellet más nevet használnom, mert a vezetéknevemet úgy sem adom tudtára.
- Örülök Sara! Én James vagyok.
Két és fél órán át beszélgettünk. Ez idő alatt olyanokat tudtam meg róla, hogy az Oxfordon végzett, de jelenleg csak ebben a bárban dolgozik, mint egyszerű csapos. Egyedül él egy három hónapos kutyával és kedvenc elfoglaltsága a túrázás. Tehát konkrétan kurva átlagos és a szüleiről egy szót sem mesélt.
Miután már harmadszor is kapott egy különös hívást, úgy döntött, hogy inkább elmegy:
- El kell intéznem valamit, de szeretném, ha még tudnánk találkozni valamikor. Esetleg lenne kedved pénteken elmenni velem túrázni egy keveset? Már ha bírod ezeket.
Ügynök vagyok, a mozgás az egyik szenvedélyem.
- Benne vagyok!
James elmosolyodott, s miután megadta a telefonszámát, s megígérte, hogy keres, ott hagyott.
Boldogan indultam haza, hiszen az első lépéseket megtettem az ügy érdekében, bár nem lepődöm meg, hiszen én vagyok az egyik legtehetségesebb ügynök.
Amikor bementem az épületbe, s felmentem az emeletre, ismerőssel találtam szembe magamat, aki éppen a falnak támaszkodva várt rám, összefont karokkal.
- Mit keresel itt? - támadtam le a társamat, Kevint.
- Én is nagyon örülök neked! - felelte, majd elrugaszkodva onnan, közelebb jött hozzám olyannyira, hogy éreztem citrusos parfümének az illatát.
- Szóval, mit keresel itt?
- Mivel nekem kell figyelemmel kísérnem mindent, így tudom, hogy elkezdted az ügyet. Csak érdekel, hogy hogy haladsz vele. Elmesélnéd gin-tonik közben, drágám? - kacérkodott.
- Ha egyértelműen jelen voltál a bárban, minek? - kérdeztem, s beengedtem magamat a lakásba.
Kevin is be akart jönni, de én nem engedtem neki.
- Szép álmokat Kevin! - mondtam, s be akartam csukni a bejáratot, de Kevin nem engedte.
- Sara, csak vigyázz magadra, rendben? Lehet, hogy minden olyan egyszerűnek tűnik, de ezek az emberek tényleg veszélyesek és kétlem, hogy ez a srác ártatlan lenne. Rendben?
- Aranyos, hogy aggódsz, de tudom, hogy mit csinálok.
